Érdemes

Érdemes meghallgatni, megnézni, elolvasni
– mert megerősít, felemel, magával ragad

„Mindennap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik,
De mindennap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni.”
(Hérakleitosz)
Louis Armstrong
(New Orleans, 1901. aug. 4. – New York, 1971. júl. 6.)  

 
What a Wonderful Word
 
Weöres Sándor
(Szombathely, 1913. jún. 22. – Budapest, 1989. jan. 22.)  

 
„Egy másik világ küldött engem,
hogy milyen volt, már nem tudom,
de tört sejtése vissza-fénylik
színek nélküli fátyolon.
 
S ahogy a föld sok látomásán
régi hazám nyit néha rést:
onnan túlról majd vissza-sejtem
az örömet s a szenvedést.”
(Egy másik világ)
Hans Arp
(Strassbourg, 1886. szept. 16. – Bázel, 1966. jún. 7.)  

 
„Mielőtt a levél kinyitja szemét
harangoz a tűz.
Sokkal magasabban a felhőknél szólnak
a harangok.
Sokkal magasabban a harangoknál szólnak
a szívek.”
(Álmok életről és halálról)
  

 Quebec Celebration Gospel Choir
Szólista: Fernande Angers
Meghívott vendég: Sylvie Desgroseilliers
             

 Oh, Happy Day!

 Baltazár Színház
(Budapest, 1998- ) 

 
 Robert Louis Stevenson
(Edinburgh, 1850. nov. 13. – Szamoa, 1894. dec.   3.) 

 
„Szelet ki látott?
Senki, aki él,
De bókoló fák lombja közt
Lám elvonul a szél.”
 Thomas Merton
(Prades, 1915. jan. 31. – Bangkok, 1968. dec. 10.)  

 
„Ha meg akar határozni engem, ne azt kérdezze,
hogy hol élek, mit eszem vagy hogyan fésülöm a hajam. Kérdezze azt, hogy mit gondolok, hogy miért élek…
Kérdezze azt, hogy mi tart attól vissza, hogy teljesen azt éljem, amit akarok. A válaszok alapján így jobban meghatározhatja személyazonosságomat. A teljes választ azonban önmagamról én is csak a halálom utánra remélhetem.”
 Israel Kamakawiwo’ole
(Oaku, Hawai, 1959. máj. 20. – 1997. jún. 26.)  

 
Somewhere over the Rainbow
 
 Robert Fulghum
(Waco, Texas, 1937. jún. 4. -)  

 
„Életem legfontosabb viselkedési szabályait egytől
egyig az óvodában sajátítottam el. az egyetemen a
bölcsesség nem volt különösebb érték, az óvodában azonban annál inkább. Íme, amit megtanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bánts másokat!
Mindent oda tégy vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
Húzd le a vécét!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel! Mindennap tanulj, gondolkodj,
rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és
dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a
társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát! Ne feledd a magocskát a
műanyag pohárban: a gyökerek lefelé
terjeszkednek, a növények felfelé, és senki nem
tudja pontosan, mindez hogyan van, de
valamennyien hasonlóképpen élünk.
És emlékezz a Dick és Jane könyvekre és az
első szóra, melyet megtanultál –
a  legfontosabbikra – : NÉZD.
 
Minden fontos dolog bennük foglaltatik. A szeretet és az alapvető higiénia. Az ökologia, a politika, az egyenlőség és az értelmes élet.
Válaszd ki bármelyik pontot, fordítsd le bölcs felnőtt szavakra, és alkalmazd családodra, kormányodra, munkádra, egész életedre – meglátod, bölcsnek és igaznak fogod találni. (….)
És akárhány éves is vagy, még mindig érvényes a szabály: a nagyvilágban fogd meg a társad kezét, és ne szakadjatok el egymástól.”
Psota Irén
(Budapest, 1929. márc. 28.-)
 Ruttkai Éva
(Budapest, 1927. dec. 31. – 1986. szept. 27.)  

 
Lehettem volna
 
 Andre Frenaud
(Montceau-les Mines, 1907. júl. 26. – Párizs, 1993. jún. 21.)  

 
„Mert lehetetlen volt, hogy az ígéret ne jöjjön,
hogy az eljövetelt ne vállalná értem senki,
hogy a csillagok mind értetlenek és
közönyösek.”
  

Snétberger Ferenc
(Salgótarján, 1957. febr. 6. – )  

 
Szóló gitár
 
   Christian Morgenstern
(München, 1871. máj. 6. – Meran, 1914. márc. 31.)           

  „Lent, hová a napfény nem ér,
fekszik két vén fenyőgyökér.

Ami a fenyők csúcsán tombol,
habossá verve és ágat rombol,

amíg ideér, lecsendesül.
A gyökereknél egy mókus ül,

és míg azok csendben merengnek,
harisnyát köt a két öregnek.

Egyik szól: knig, másik szól: knag.
És vége. Ennyi volt a nap.” 
         (A két gyökér)
     Quimby
(Dunaújváros, 1991- )             Most múlik pontosan 

 http://www.youtube.com/embed/VjWX-WPO6Hk

  
         Sík Sándor
(Budapest, 1889. jan. 20. – 1963. szept. 28.     

  „A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
a meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtlen égtől,
Ments meg Uram, a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek,
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram megülepednem,
Sem eszemben, sem kényelemben,
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mai magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hűlni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!
    The Priests  (A három ír katolikus pap)
(Eugene O’Hagan, Martin O’Hagan, David Delargy)           

 Amazing Grace 

 http://www.youtube.com/embed/djj3mvzXr8w  
       Paul Bourget
(Amiens, 1852. szept. 2. – Párizs, 1935. dec. 25.)   

    „Az embernek úgy kell élnie, amint gondolkodik,
mert másként előbb vagy utóbb úgy fog gondolkodni, amint él.”
       Madách Imre
 (Alsósztregova, 1823. jan. 21. – Alsósztregova, 1864. okt. 5.)             

 „Legyen hát célod: Istennek dicsőség,
Magadnak munka. Az egyén szabad:
Érvényre hozni mind, mi benne van.
Csak egy parancs kötvén le: szeretet.”
                             (Az ember tragédiája)
    Mimi Mavatiku
(Rhema Sabaoth, Kongó)             

 Yawhe

http://www.youtube.com/embed/2AuV7Kj27bs
     Rudolf Péter
 (Budapest, 1959. okt. 15. -)
    Benedek Miklós
(Budapest, 1946. szept. 28.)            

 Érettségi     

 http://www.youtube.com/embed/hLqJ4y3zcv0 
      József Attila
 (Budapest, 1905. ápr. 11. – Balatonszárszó, 1939. dec. 3.)           

 „Talán eltűnök hirtelen,
akár erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön szárítottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tíz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha,
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.”
    Latinovits Zoltán
 (Budapest, 1931. szept. 9. – Balatonszemes, 1976. jún. 4.)           

 Petőfi Sándor: Szülőföldemen

  http://www.youtube.com/embed/dlQrVBdtcuw
       Bihari János Táncegyüttes
 (Budapest, 1954 –    Novák Ferenc)     

  Mezőföldi táncok
(Bihari Utánpótlás csoport 2011. jún. 11. MÜPA) 

http://www.youtube.com/embed/aVE_wJjks5o
     Ady Endre
 (Érdmindszent, 1877. nov. 22. – Budapest, 1919. jan. 27.)       

 „Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborús éjjel.

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom.
De Őt a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.”
   II. János Pál pápa
(Karol Wojtyla Wadowice, 1920. máj. 18. – Róma, 2005. ápr. 2.)        

 Habemus Papam! 

http://www.youtube.com/embed/uPtKVeJKoYM
    Reményik Sándor
 (Kolozsvár, 1890. aug. 30. – Kolozsvár, 1941. okt. 24.) 

 Ha nem lesz többé iskolánk
Elmondja: Selmeczi Roland (1969-2008)

http://www.youtube.com/embed/O0AkCnpi2o8
       Nagy László
(Felsőiszkáz, 1925. júl. 17. – Budapest, 1978. jan. 30.)  

   „Azt üzeni, hogy szeretni kell,
 s bűvölő szája el sose halkul.
Szíved köré a szeretetért
Ő a végtelent köti jutalmul.”
     (Az örök hiány köszörűjén)  
         Kaláka együttes
(Budapest, 1969 –
Becze Gábor, Gryllus Dániel, Gryllus Vilmos, Radványi Balázs)       

 Weöres Sándor: Ciróka játék

 http://www.youtube.com/embed/rSpUWZp-Z1U
      Weöres Sándor
(Szombathely, 1913. jún. 22. – Budapest, 1989. jan. 22.)       

 „Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad. 
Vedd egybe életed -halálod – a teljesség legyél te magad.”
                                   (Tíz lépcső)
                                         
       Zorán
(Sztevanovity Zorán Belgrád, 1942. márc. 4. –)    

    A szerelemnek múlnia kell

 http://www.youtube.com/embed/eK9tXoUWt9w
        József Attila
 (Budapest, 1905. ápr. 11. – Balatonszárszó, 1939. dec. 3.)         

 „Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet és ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla.
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó, jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengedjenek az emberek!”
                                                 (Tél)
        Wass Albert
 (Válaszút, 1908. jan. 8. – Florida, 1998. febr. 17.) 

    Üzenet haza
Elmondja: Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szept. 21. – 2001. jan. 18.)

http://www.youtube.com/embed/-RfBTW8SNFg
 Az élet egy ajándék, melyben lehetőség van egy újabb ajándékra: az örök életre.  
       Eperjes Károly
 (Hegykő, 1954. febr. 17. – )    

  6:3 avagy, Játszd újra Tutti!
(Szalay Kriszta 1963. máj. 16. – ) 

http://www.youtube.com/embed/vkKqyhbYAsI
     Rudyard Kipling
 (Bombay, 1865. dec. 30. – London, 1936. jan. 18.)

    „Ha józanul tudod megóvni fődet,
midőn a részegültek vádja mar,
ha tudsz magadban bízni, s mégis: őket,
hogy kételkednek, megérted hamar,
ha várni tudsz, türelmed nem veszett el,
s csalárdok közt sem léssz hazug magad
s a gyűlöletre nem csapsz gyűlölettel,
de túl szelíd s túl bölcsszavú sem vagy;

ha álmodol – s nem léssz az álmok rabja,
gondolkodol – s ezt célul nem veszed,
ha nyugton pillantsz Győzelemre, Bajra,
s e két garázdát egyként megveted;
ha elbírod, hogy tiszta szódat álnok
torz csapdává csavarja a hamis,
s miért csatáztál, mind ledőlve látod,
de fölépíted nyűtt tagokkal is;

ha tudod mindazt, amit megszereztél,
kockára tenni egyetlen napon,
s veszítve új kezdetbe fogni egy fél
sóhajtás nélkül, némán és vakon;
ha tudsz a szívnek, ínnak és idegnek
parancsot adni, bár a kéz, a láb
kidőlt, s kitartasz mégis, mert tebenned
csak elszánás van, ám az szól:”tovább!”

ha tudsz tömeggel szólni, s él erényed,
ha tudsz királlyal – s nem fog el zavar,
ha ellenség se, hű barát se sérthet,
ha szíved mástól sokat nem akar;
ha bánni tudsz a könyörtelen perccel,
megtöltöd, s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és – ami még több – ember léssz, fiam!”
                                               (Ha)

  
      Bari Károly
(Bükkaranyos, 1952. okt. 1. – )   

 „Azt hiszitek, hogy csak én
ácsorgok fényért és szeretetért
a város kapuja előtt,
én korbácsolom a ziháló szél
hátát átkaimmal és üvöltöm az égig
kivetettségem siralmait:
tizenhat évem nem elégarra, hogy befogadjatok,
nem elég arra, hogy fejemről letépjétek
a megaláztatás pókhálóit?

Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy
bizalmatok rézkrajcárjaival
megajándékozzatok!”
              (Azt hiszitek)

  
     Parno Graszt
(Kispaszab, 1987 – )   

 Menni, menni

 http://www.youtube.com/embed/vl8mihdK5qQ 
     A. A. Milne
(Skócia, 1882. jan. 18. – Sussex, 1956. jan. 31.)   

 „A szarkaláb és muskátliágyakban élt
Egy mormota boldogan, s mitől sem félt.
Csak egész nap nézte, mi gyönyörű szép
a muskátli (piros), a szarkaláb (kék).

Egy doktor jött gyorsan a kertek alá,
S szólt: „Hisz ön ágyban van! Mondja csak: á!
Csúnya a torka, s a nyelve se szép,
Önnek már krizantém kellene rég…”

A mormota nézte a kertet és szólt:
„Akárhogy próbáltam, semmise volt,
Nekem oly kellemes, kedves és szép,
Mint a muskátli (piros), és a szarkaláb (kék).”

A doktor csak legyintett: „Ennyi elég!”
Mondta és szigorúan rázta fejét.
„Környezet kell ide és csend!”
S rögtön a krizantém-kertészhez ment.

A mormota feküdt s csak nézte, de szép,
A muskátli (piros) és a szarkaláb (kék)
S tudta, hogy nem kell más neki, csak épp
Muskátli (piros) és szarkaláb (kék).

Már jött is a doktor és kiskocsin tolt
Rengeteg krizantémtövet és szólt:
„Látja-e barátom? Ez ám a szép!
Nem a muskátli (piros) és szarkaláb (kék).”

Az ágyat felásta, így hullott szét
A muskátli (piros) s a szarkaláb (kék)
S krizantém került be (sárga s fehér)
„Így – szólt a doktor – ön száz évig él!”

A mormota sőhajtott s szólt:  „A nagyok
Tudják, hogy mi kell, s én buta vagyok
De énnekem semmise volt olyan szép,
Mint a muskátli (piros), s a szarkaláb (kék).

Eljött a doktor és mérte a hőt,
Pirulát rendelt és sok pihenőt,
És mondta: „Milyen hatásos látvány, e lágy
Színekben pompázó krizantémágy!”

A mormota befordult, jobb ha kitér,
A krizantémszín elől (sárga s fehér)
„Istenem” – gondolta -„lehet-e még
Muskátli (piros) és szarkaláb (kék).”

A doktor meg kiáltott: „Rohama van!”
Tejet és tormát, mit orvosi tan
Javallt, hogy elűzze róla a bajt
s jót tesz a krizantém környezet majd.

A mormota lehunyta szemét és szólt:
„Aludni szeretnék mostan egy sort,
Hátha az álmomban visszajön még
A muskátli (piros) s a szarkaláb (kék).”

A doktor ült vígan a kert közepén
Mondván: „Úgy nem érti senki, mint én
Az ilyen esetet. Már javul is!
S ez a sok krizantém mily csuda friss!”

A mormota hunyt szeme kicsukta rég
A krizantém sárga s fehér színét
S boldogan fekszik, mert szívében ég
A muskátli (piros) s a szarkaláb (kék).

Nénikénk azt mondja, ezért van hát,
Hogy krizantémágyban ki mormotát lát,
Úgy fogja találni máig is még,
Szundikál, s mancsával fogja a szemét.”
     A. A. Milne    

 Micimackó – Bagolytollak  

http://www.youtube.com/embed/xOe_kziHBwI
     Christian Morgenstern
(München, 1871. máj. 6. – Meran, 1914. márc. 31.)

   „Szólt az ágyú a haranghoz:
Csak harangozz, csak harangozz!

Birodalmad bírod, mint én,
élet mentén, sírok mentén.

Ellenem, ha érced kongat,
acél vagyok, meg nem ingat.

Ma tieid esdekelnek;
holnap vélem ölni kelnek.

Hívásomtól bárha fázik,
árva híved sem hiányzik.

Mért gyalázzuk egymást egyre?
Két hű nővér, lépjünk frigyre!”

Búg a harang tompa torka:
„Ördögadta bősz boszorka,

egy igaz, ha kondít engem,
rögtön végső perced zengem.”
                    (Nővérek)
     Kispál és a Borz
 (Pécs, 1987 – 2010)  

 Csillag vagy fecske
(Csík zenekarral)
 

http://www.youtube.com/embed/xxVqDZcLSyY
    Radnóti Miklós
(Budapest, 1905. máj. 5. – Abda, 1944. nov. 9.)  

  „Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek,
s nem félek.
Két karodba nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.”
 (Két karodban)
     Kanizsa Csillagai
 (Nagykanizsa, 1993 – )  

 http://www.youtube.com/watch?v=JG1lMZzJ7oc&playnext=1&list=PLB9C879259C305BCD
    Babits Mihály
(Szekszárd, 1883. nov. 26. – Budapest, 1941. aug. 4.) 

 „Tudod, hogy érted történnek mindenek – mit búsulsz?
A csillagok örök forgása néked forog
és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog,
a te bűnös lelkedért.


Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs.
Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, -föld se
remeg, hogy az Isten rád ne gondolna.
Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért.
 
Mert kedvedért alkotott mennyet és földet s tengereket,
hogy benned teljesedjenek, –  s korok történetét
szerezte mesekönyvedül, – s  napba mártotta
ecsetét, hogy kifesse lelkedet.
kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát?
Mind teneked!”….
                    (Zsoltár férfihangra)
 
 
 
 
 
 

 
    Andrea Bocelli
(Lajatico, 1958. szept. 22. – ) 

 Con Te Partiro

 http://www.youtube.com/embed/tcrfvP11Hbo
       Devecseri Gábor
(Budapest, 1917. febr. 27. – Budapest, 1971. júl. 31) 

 „Akivel az élet
csak megesik,
nem is bánja már, ha
esteledik.
Aki meg azt teszi,
amit akar,
annak úgyis mindig
hajnala van.”
 (Akivel az élet)
   Michael Flatley
(Chicago, 1958. júl. 16. -) 

 Lord of the Dance – Cry of the Celts

 http://www.youtube.com/embed/iQmBHHvmrD4
     Karl Bühler
 (Meckelsheim, 1879. máj. 27. – Los Angeles, 1963. okt. 24.) 

 „Mielőtt körülvenne a nap hangos lármája,
közelségedet keresem ebben a csöndben.
Hallgatni akarok, hogy meghallhassam szavad.”
    Giuseppe Verdi
 (Le roncole, 1813. okt. 10. – Milano, 1901. jan. 27.) 

Trubadur – Cigányok kórusa
Előadja: New York-i Metropolitan Kórus
Vezényel: James Levine

http://www.youtube.com/embed/rZ_pwcr0GHI
      Michael Quist 

  „Saját erejéből az ember nem képes megtartani
egyensúlyát, megállni a talpán: teste túl nehéz,
érzelmei túl vakmerőek. Szüksége van olyan erőre,
amely felfelé vonzza, támogatja és belsőleg
átalakítja.”
                         (Így élni jó)
        Néri (Szent) Fülöp
 (Firenze, 1515. júl. 21. – Róma, 1595. máj. 26.)

 Legyetek jók ha tudtok

 http://www.youtube.com/embed/W-ib_aV5z6I
  Szabó Magda
 (Debrecen, 1917. okt. 5. – Budapest, 2007. nov. 19.)”

Te, aki élnem segítesz,
te, óvó oltalom,
kinek törékeny mosolyába
kapaszkodom,
irgalmatlan esztendeimben
egyetlen irgalom,
őr rettegő nappalomon,
rettegő álmomon:
köd guggol a hegy ormán,
nem tudom, mit takar.
Valami jön. Mikor jön?
Soká jön? Vagy hamar?

Te minden veszteségen
átfénylő diadal,
erősebb, mint a törvény,
mint minden ravatal,
ki élet helyett voltál életem,
e tébolyban egyetlen értelem,
kiáltsd el, hogy a földnek nem voltam nehéz,
hát majd a föld is könnyű lesz nekem!”
                                        (Születésnapi vers)
   Ghymes együttes
 (Nyitra, 1983 –
Alapítók: Szarka Gyula, Szarka Tamás)

 Bazsarózsa

  http://www.youtube.com/embed/jNr11NDfnCA
   Ady Endre
 (Érdmindszent, 1877. nov. 22. – Budapest, 1919. jan. 27.)

 „Már vénülő kezemmel
Fogom meg kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.”
          (Őrizem a szemed)
   Szécsi Margit
 (Budapest, 1928. máj. 25. – Budapest, 1990. nov. 23.)

 Úgy néztem
 Előadja: Sebő együttes Sebestyén Mártával

http://www.youtube.com/embed/6N_uRegGmAo
   John Oxenham/William Arthur Dunkerley
(Manchester, 1852. nov. 12. – Sussex, 1941. jan. 23.)

 „Mindenki előtt nyílik út.
Utak és út.
Az erős lélek a magasságok útján tör felfelé,
a gyenge a lefelé sietőt választja.
A többiek párás síkon
küszködnek a kettő között.
De mindenkit vár a magasságok felé,
vagy a mélybe vezető út, s mindenki maga
dönti el, melyiken akar járni.”
   Cseh Tamás
(Budapest, 1943. jan. 22. – Budapest, 2009. aug. 7.)

 Tangó

http://www.youtube.com/embed/riANXPBowVI
  Tamkó Sirató Károly
 (Újvidék, 1905. jan. 28. – Budapest, 1980. jan. 1.)

„Az én apám…
ki egy kietlen tengerparton
kagylókkal tengette életét
egy szép napon
amikor szenderedni kezdett
magához hívta gyermekét
és szóla ekép:

A Déd-apám…
ki egy irdatlan pusztaságban
kórókkal tengette életét
egy szép napon
mikor már szenderedni kezdett
magához hívta gyermekét
és szóla ekép:

A Szép-apám…
ki egy viharvert sziklaháton
indákkal tengette életét
egy szép napon
ahogy már szenderedni kezdett
magához hívta gyermekét
és szóla ekép:

Az Ük-apám…
ki egy homályos barlang mélyén
csigákkal tengette életét
egy szép napon
miközben szenderedni kezdett
magához hívta gyermekét
és szóla ekép:

Az Ős-apám…
ki a napfényes banánfákon
rügyekkel tengette életét
egy szép napon
miközben már-már szenderült
hivatta három gyermekét
és szóla ekép:
mak mak mak
mekk mekk mekk
a világ mégis remek!
Egyet mondok:
fejlődjünk hát gyerekek!”
 (Az ős parancs – groteszk)
 Presser Gábor – Sztevanovity Dusán – Horváth Péter
A PADLÁS – Fényév távolság
 Előadja: Kaszás Attila (Vágsellye, 1960. márc. 16. – Budapest, 2007. márc. 23.)

http://www.youtube.com/embed/F2H-ntxVDOk
    Gárdonyi Géza
 (Gárdony-Agárdpuszta, 1863. aug. 3. – Eger, 1922. okt. 30.)

„Ne nézzetek rám borzalommal,
ha meghalok:
az a halott a koporsóban
nem én vagyok.
Csak hamu az, elomló televény.
A láng eltűnt. A láng, – az voltam én.

Sorsomnak gyászán se könnyezzetek,
s ne mondja a pap: „Íme, porba hullt!”
Sirassátok az árva gyermeket,
s ne a rabot, aki megszabadult.

S mikor a szónok a sírnál beszél,
és végül kiált: „Hát Isten veled!”
ne le a sírba integessen nekem,
fölfelé nyújtson búcsúzó kezet!”
                             (Ha meghalok)
 Presser Gábor
(Budapest, 1948. máj. 27. -)

Te majd kézenfogsz és haza viszel
Előadja: Csík zenekar, Presser, Kiss T. (Quimby)

http://www.youtube.com/embed/6NbXt9ubrUU
  Simone Weil
(Párizs, 1909. febr. 3. – Ashford, 1943. aug. 24.)

„Minden emberben van valami szent. De ez nem a személye. nem is maga az emberi személyiség. Hanem egyszerűen maga az ember. Úgy, ahogy van. (…) Él a gyerekkor kezdetétől, a bölcsőtől a sírig valami az emberi szív mélyén, ami minden elkövetett és elszenvedett bűn, s megtapasztalt és megrögzött rossz ellenére változatlanul elvárja, hogy jót tegyenek vele és ne rosszat. És ez az a valami, ami mindenekfelett szent minden egyes emberben.” 
  Cziffra György
(Budapest, 1921. nov. 5. – Senlis, 1994. jan. 17.)

Liszt Ferenc: VI. Magyar Rapszódia

http://www.youtube.com/embed/Ep0tWVn3Yjw